Fülszöveg:

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
Nem fogok hazudni. Én ettől a könyvtől sokkal de sokkal többet vártam.
„Jégből van a szíve. Acélból az akarata. A könyörtelen orgyilkos.”
Egyáltalán nem ez jött le. Ez alapján én egy kemény erőteljes könyvre számítottam és nem ezt kaptam. Az elején egyes részeket erőltetettnek éreztem. Viszont a végére vagy megszoktam, vagy ez egyszerűen eltűnt. Nem tudom. Celaena-ban kicsit csalódtam. Az elején azt hittem, hogy egy világ dől össze bennem. Nem éreztem annak, amilyennek leírták. Viszont pozitívumként kaptunk egy jó humorú karaktert. Már csak a beszólásai miatt érdemes elolvasni a könyvet! ;)
Én személy szerint nem bírtam Doriant. Voltak itt kis színjátékok meg minden. De én mégis úgy éreztem, hogy az ő karaktere nem lett eléggé kidolgozva. Valahol ott volt bennem az az érzés, hogy ő akarna lenni a másik főszereplő, de mégis Chaol lesz az akit igazán megkedvelünk.(Vagy csak én kedveltem őt jobban?) Chaolról egy sokkal összeszedettebb, pozitívabb, és tartalmasabb leírást kapunk. Igaz nem ismerjük meg teljesen, de ez a kis rejtelmesség jól jön a következő részhez.Tetszett, mert nem volt annyira nagyon egyszerű és letisztult, hogy akkor most ki a hősszerelmes. A szerelmi háromszög így érdekesre sikeredett. A végkifejletet természetesen nem árulom el, had izguljon, aki még nem olvasta. :)
A mágikus részek szintén jók voltak. Nem számítottam rá, hogy fantázia könyv lesz. Kaptunk egy csodálatosan izgalmas világot, és olyan karaktereket, amik csak javítottak a helyzeten. Még akkor is, ha némelyikük nem lett a szívem csücske. Mint mindig, kell egy szereplő, aki az ellenség, hogy legyen ki ellen küzdeni. Ami fura volt, az az, hogy az egész történet tulajdonképpen egy helyszínen játszódott. A végére megszoktam, bár azt hittem, hogy lesz több helyszíne is a könyvnek. Az első párbajok számomra unalmasak voltak, mert úgy is tudtuk, hogy mi lesz a vége. Viszont az utóbbiak jól meg lettek írva. Nehemia-t először nem tudtam hova tenni. Később őt is megkedveltem. Tetszett a Celaena-val való kapcsolata, ahogyan az ki lett találva. Chaol és Celaena csipkelődései szintén lendítettek a történeten. Talán én ezeket a részeket vártam a legjobban. Jót lehetett szórakozni rajtuk.:)
Sajnos Celaena nekem nem tudta bebizonyítani azt, hogy milyen kemény fából faragták, de én bízom a következő részben. Ettől függetlenül nagyon bírtam. Ha visszatekerhetném az időt, akkor is újra és újra megvenném ezt a könyvet. Nem tökéletes, vannak benne események amik nem tetszettek, de megvolt benne minden ami ahhoz szükséges, hogy élvezzünk egy könyvet. :)
"Amikor reggelente felébredt, újra és újra ugyanazt a mondatot ismételte el magának: nem fogok félni!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése