2015. április 21., kedd

Üvegtrón

Sarah J. Maas: Üvegtrón

Fülszöveg:

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Nem fogok hazudni. Én ettől a könyvtől sokkal de sokkal többet vártam. 
„Jégből van a szíve. Acélból az akarata. A könyörtelen orgyilkos.” 
Egyáltalán nem ez jött le. Ez alapján én egy kemény erőteljes könyvre számítottam és nem ezt kaptam. Az elején egyes részeket erőltetettnek éreztem. Viszont a végére vagy megszoktam, vagy ez egyszerűen eltűnt. Nem tudom. Celaena-ban kicsit csalódtam. Az elején azt hittem, hogy egy világ dől össze bennem. Nem éreztem annak, amilyennek leírták. Viszont pozitívumként kaptunk egy jó humorú karaktert. Már csak a beszólásai miatt érdemes elolvasni a könyvet! ;)
Én személy szerint nem bírtam Doriant. Voltak itt kis színjátékok meg minden. De én mégis úgy éreztem, hogy az ő karaktere nem lett eléggé kidolgozva. Valahol ott volt bennem az az érzés, hogy ő akarna lenni a másik főszereplő, de mégis Chaol lesz az akit igazán megkedvelünk.(Vagy csak én kedveltem őt jobban?) Chaolról egy sokkal összeszedettebb, pozitívabb, és tartalmasabb leírást kapunk. Igaz nem ismerjük meg teljesen, de ez a kis rejtelmesség jól jön a következő részhez.Tetszett, mert nem volt annyira nagyon egyszerű és letisztult, hogy akkor most ki a hősszerelmes. A szerelmi háromszög így érdekesre sikeredett. A végkifejletet természetesen nem árulom el, had izguljon, aki még nem olvasta. :)
A mágikus részek szintén jók voltak. Nem számítottam rá, hogy fantázia könyv lesz. Kaptunk egy csodálatosan izgalmas világot, és olyan karaktereket, amik csak javítottak a helyzeten. Még akkor is, ha némelyikük nem lett a szívem csücske. Mint mindig, kell egy szereplő, aki az ellenség, hogy legyen ki ellen küzdeni. Ami fura volt, az az, hogy az egész történet tulajdonképpen egy helyszínen játszódott. A végére megszoktam, bár azt hittem, hogy lesz több helyszíne is a könyvnek. Az első párbajok számomra unalmasak voltak, mert úgy is tudtuk, hogy mi lesz a vége. Viszont az utóbbiak jól meg lettek írva. Nehemia-t először nem tudtam hova tenni. Később őt is megkedveltem. Tetszett a Celaena-val való kapcsolata, ahogyan az ki lett találva. Chaol és Celaena csipkelődései szintén lendítettek a történeten. Talán én ezeket a részeket vártam a legjobban. Jót lehetett szórakozni rajtuk.:) 
Sajnos Celaena nekem nem tudta bebizonyítani azt, hogy milyen kemény fából faragták, de én bízom a következő részben. Ettől függetlenül nagyon bírtam. Ha visszatekerhetném az időt, akkor is újra és újra megvenném ezt a könyvet. Nem tökéletes, vannak benne események amik nem tetszettek, de megvolt benne minden ami ahhoz szükséges, hogy élvezzünk egy könyvet. :)
"Amikor reggelente felébredt, újra és újra ugyanazt a mondatot ismételte el magának: nem fogok félni!"

2015. április 19., vasárnap

Ahol a szivárvány véget ér

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér: 

Fülszöveg: 

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad. 
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Hmm. Akkor most létezik barátság fiú és lány között? :)
Na jó, a tesóm lelkileg terrorizált, hogy nézzem meg a filmet és ha tetszik olvassam el. Ő látta a filmet is és a könyvet akkor olvasta.Én azt mondtam, hogy nem akarom megnézni a filmet mielőtt nem olvasom el. Semmi esélyem nem volt. Meg kellett néznem a filmet. De most azt mondom, hogy jó, hogy előbb láttam, mert lehet, hogy amúgy nem olvastam volna el, csak halogattam volna. 
Nagyon jó hangulatú könyv. Feldobta a hetemet, ugyanis amikor olvastam éppen beteg voltam, egy hétig nem is voltam suliban. 
Olyan jó hangulatom lett, hogy még magam is meglepődtem mennyire szükségem volt egy ilyen könnyed és nyárias történetre. 
Haha, én már felkészültem mire az én kezembe érkezett a könyv, hogy levélregény. ;D A tesóm nagyot koppant. Neki először annyira nem tetszett, az ő elmondása szerint: olyan volt, mintha nem találkoztak volna a szereplők személyesen. De aztán mégis annyira tetszett neki, hogy engem nyaggatott, hogy olvassam. 
Én nem éreztem azt amit ő. Nekem teljesen jó volt így. Újdonság volt ami mindig jól jön. 
A szereplők karaktere nagyon jól ki lett dolgozva. Nem is nagyon olvastam olyan könyvet, amiben mind a két szereplő lelkivilágát ennyire megismerjük. (Egyedül a Legenda c. könyv volt még ilyen) 
Ez nagyon tetszett. Azért ajánlom azoknak akik még csak a filmet látták, hogy olvassák is el, mert a könyvben Alex szemszöge jobban ki lett dolgozva mint a filmben. Rosie pedig szerintem egy nagyon jó szülő.
Ami még nagyon tetszett, hogy Alex és Rosie legjobb barátok. Rengeteg hülyeséget csinálnak/ csináltak együtt. Jót lehet szórakozni az ő történetükön. :) És a kedvencem: hogy egész életet dolgoz fel az írónő, így adva nekünk egy életre szóló élményt. :) 
Na jó, most jön a negatívum:
SPOILER!!
Úgy kb.: a 300. oldalnál jött el az a pont, amikor már kezdtem unni, a szerencsétlenkedésüket. Szeretik egymást és csak 50 éves korukra jönnek össze?? Én nagyon szomorú voltam emiatt. A vége pedig eléggé össze lett csapva. Én még vártam volna, hogy írjon róluk valamit, ne pedig 4 oldalban zavarja le. 
Mindezek ellenére egy nagyon személyes hangulatot képvisel végig az egész könyv. Nekem tetszett! :)

"Hidd el nekem, Alex, létezik olyan csönd, amitől az ember a fellegekben jár."



A könyvtolvaj

Markus Zusak: A könyvtolvaj


Fülszöveg:

EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI.

1939. A náci Németország. Az ország visszafolytja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.

Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

FONTOS INFORMÁCIÓK:
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem már a fülszöveg megragadott. Úgy voltam vele, hogy nekem ez a könyv kell, és nem hagyhatom, hogy hiányozzon a polcomról, mert akkor egy életen át bánni fogom. És milyen igazam volt. Hihetetlen ez a könyv. Borzongás fut rajtam végig, ha visszagondolok a történetre. Magába foglalja a történelem egyik legmegrázóbb esetét.
Engem mindig érdekeltek az árvákról, zsidóságról, 2. világháborúról szóló történetek. Mint sok más ilyen stílusú könyvön, most is mérhetetlenül meghatódtam.

Egy 9 éves kislány, aki már ilyen fiatalon megtapasztalja, hogy milyen elveszíteni valakit. És ő mégis erős tud maradni, mert mindezek után sikerül felülkerekednie az érzelmein, és újra talpra állni. Azt mondani, hogy igen, én segítek neked. És újra boldog tud lenni, bár a  testvérét senki nem pótolhatja, van még hely a szívében hogy egy másik " testvére" is lehessen. Mert igen, Maxot testvéreként tudja szeretni.
És gondoljuk az elején a nevelőanyjáról, hogy nem bánik jól Liesellel, és hogy gonoszkodik vele. De ez az asszony mégis ott áll és vállalja a kockázatot, amikor arra kerül  a sor, hogy megmenthetnek egy emberi életet, még akkor is, ha ez akár az ő életükbe is kerülhet.
Nem mondhatnám, hogy rejtély ez a történet, mert mindenki tudja, hogy mi történt ezekben az időkben, ráadásul a fejezetek elején van egy összesítés, ami elmondja, hogy miről fog szólni a következő rész. És mégis végigizguljuk az egészet és várjuk, hogy hogyan lesz megírva. Nem csalódunk, hiszen minden annyira valóságos. Mozizunk a fejünkben és közben mi is átéljük azokat  a szörnyűségeket amiket Liesel. De vannak azért szép dolgok is, nemcsak rosszak az ő életében. Rátalál az igaz barátság szépségére. És mi is vele utazunk, mert mindeközben úgy érezzük, hogy valahol ott vagyunk vele, és mi is mindent átélünk.
Az írónak egy zseniális ötlete támadt, hiszen az egész történetet a halál meséli el. Hát hogy ne lenne egy ilyen történet izgalmas?

"Elvittem jó párat közülük, de akár úgy is mondhatjuk, hogy soha esélyem sem volt, hogy megérintsem Hans Hubermannt. Vagy túl szerencsés volt, vagy megérdemelte, hogy éljen, vagy épp jó oka volt az életben maradásra."