2015. április 19., vasárnap

Ahol a szivárvány véget ér

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér: 

Fülszöveg: 

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad. 
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Hmm. Akkor most létezik barátság fiú és lány között? :)
Na jó, a tesóm lelkileg terrorizált, hogy nézzem meg a filmet és ha tetszik olvassam el. Ő látta a filmet is és a könyvet akkor olvasta.Én azt mondtam, hogy nem akarom megnézni a filmet mielőtt nem olvasom el. Semmi esélyem nem volt. Meg kellett néznem a filmet. De most azt mondom, hogy jó, hogy előbb láttam, mert lehet, hogy amúgy nem olvastam volna el, csak halogattam volna. 
Nagyon jó hangulatú könyv. Feldobta a hetemet, ugyanis amikor olvastam éppen beteg voltam, egy hétig nem is voltam suliban. 
Olyan jó hangulatom lett, hogy még magam is meglepődtem mennyire szükségem volt egy ilyen könnyed és nyárias történetre. 
Haha, én már felkészültem mire az én kezembe érkezett a könyv, hogy levélregény. ;D A tesóm nagyot koppant. Neki először annyira nem tetszett, az ő elmondása szerint: olyan volt, mintha nem találkoztak volna a szereplők személyesen. De aztán mégis annyira tetszett neki, hogy engem nyaggatott, hogy olvassam. 
Én nem éreztem azt amit ő. Nekem teljesen jó volt így. Újdonság volt ami mindig jól jön. 
A szereplők karaktere nagyon jól ki lett dolgozva. Nem is nagyon olvastam olyan könyvet, amiben mind a két szereplő lelkivilágát ennyire megismerjük. (Egyedül a Legenda c. könyv volt még ilyen) 
Ez nagyon tetszett. Azért ajánlom azoknak akik még csak a filmet látták, hogy olvassák is el, mert a könyvben Alex szemszöge jobban ki lett dolgozva mint a filmben. Rosie pedig szerintem egy nagyon jó szülő.
Ami még nagyon tetszett, hogy Alex és Rosie legjobb barátok. Rengeteg hülyeséget csinálnak/ csináltak együtt. Jót lehet szórakozni az ő történetükön. :) És a kedvencem: hogy egész életet dolgoz fel az írónő, így adva nekünk egy életre szóló élményt. :) 
Na jó, most jön a negatívum:
SPOILER!!
Úgy kb.: a 300. oldalnál jött el az a pont, amikor már kezdtem unni, a szerencsétlenkedésüket. Szeretik egymást és csak 50 éves korukra jönnek össze?? Én nagyon szomorú voltam emiatt. A vége pedig eléggé össze lett csapva. Én még vártam volna, hogy írjon róluk valamit, ne pedig 4 oldalban zavarja le. 
Mindezek ellenére egy nagyon személyes hangulatot képvisel végig az egész könyv. Nekem tetszett! :)

"Hidd el nekem, Alex, létezik olyan csönd, amitől az ember a fellegekben jár."



2 megjegyzés:

  1. Szia 'húgi'!

    Igen, ez teljesen így van, tényleg terrorizáltalak, de most mondd azt, hogy nem érte meg?! :D Jól sikerült a kritika, majdnem teljesen egyet tudok érteni ami az értékelésedet illeti, azt az utolsó előtti kis bekezdést leszámítva, ugyanis engem nem idegesített, hogy Rosie és Alex nem talált rögtön egymásra. Viszont abban igazad van, hogy a végét elég gyorsan lezavarta az írónő, úgy olvastam volna még.
    Örülök, hogy végül úgy döntöttél mégis folytatod a blogolást. :) Szerintem ne hagyd abba, nem lehet mindent rögtön elérni. Ez egy folyamat amit át kell élni, van, hogy kitörően lelkes vagy, míg máskor, kevésbé, de ha valami nem megy egyből, attól még nem kell rögtön faképnél hagyni. :D

    Kis kitartás: L.

    VálaszTörlés
  2. Haha! Én nem hagytam faképnél, mondjuk úgy, hogy pihentettem. :'D De legalább van amiben egyet értünk. :)

    VálaszTörlés