Jennifer E. Smith : vajon létezik szerelem első látásra?

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?


Fülszöveg:

Négy perc általában alig valamire elegendő - ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat? A 17 éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk váróterében. A fiú jegye a 18C ülésre szól - Hadley-é pedig a 18A-ra.




A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.


Nagyon aranyos romantikus történet. Igaz nekem nem lett kedvenc, de érdemes elolvasni. Igazából nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni. Egy szimpla romantikus történetre számítottam, de ettől valamivel több volt.
Hadley-nek igazán rosszul kezdődik a napja. Tényleg úgy érzi, hogy ettől már semmi nem lehet rosszabb, és hogy az élete kész csőd. Mikor megpillantja Olivert, először nem akar vele szóba állni. Azután mégiscsak megnézi magának a srácot, és rá kell döbbennie, hogy lehet, hogy ez a srác lesz élete nagy szerelme. A sors úgy akarja, hogy egymás mellett üljenek a repülőn, és hogy ugyanoda menjenek. Sok vicces jelenetet olvashatunk. Tetszett, hogy mindkét szereplőt megismerjük.

Mikor leszállnak a gépről, elveszítik egymást. Valószínűleg soha többé nem találkoznak. De vajon a valószínű, vagy a valószerűtlen kerekedik felül? Ha elolvassátok a könyvet, megtudhatjátok! :)
Mikor Hadley elmegy az esküvőre, próbál hidegen viselkedni az apjával, és a mostohaanyjával is. De rájön, hogy a nő, akit az apja most feleségül vesz, egyáltalán nem olyan, mint amilyen a filmekben szokott lenni egy mostohaanya. Nagyon kedves, aranyos nő, de ő ezt nem akarja beismerni.
Egy bizonyos dolog miatt rá kell döbbennie, hogy nem feltétlenül rossz, ha a szüleink elválnak.

A könyv elején én is egyet értettem főszereplőnkkel. Nagyon haragudtam az apára, amiatt amit tett. De a történet végére éppúgy megváltozott a véleményem, mint Hadley-nek.  Az apjának legalább volt bátorsága ezt megtenni.
Hadley szüleinek története érdekes, nem igazán hallottam olyanról, aki ebből a szemszögből közelített meg egy válást.

Nem gondoltam volna, hogy ebből a könyvből ennyi mindent tanulhatunk. Nem mindig jogos a dühünk, még akkor sem, ha mi éppen annak gondoljuk. Egy másik szemszögből teljesen más értelmet nyerhet. Nem mindig az a jó nekünk, amit mi akarunk. Ez a könyv elején és végén is bebizonyosodott.

Egy nagyon egyszerű történet, és mégis mennyi mindent közöl.
Egy nap nem kevés. Mennyi mindenre elegendő. El sem hinnénk. Egyszerűen nem tudjuk kiélvezni az életet, nem tudjuk kihasználni az időt.

Ezt a könyvet ajándékba kaptam. Magamtól nem vettem volna meg, mert a fülszöveg engem nem igazán fogott meg. És mégis milyen jó, hogy ezt kaptam. Remélem másoknak is megjön a kedve ehhez a könyvhöz, még akkor is, ha a fülszöveg nekik sem jön be. :)