Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Fülszöveg:
Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.
„Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően fantáziadús, és észbontóan romantikus.”
Scott Turow
Scott Turow
Értékelés:
(Cselekményleírást tartalmaz!)
Sajnos sokáig tartott az elolvasása, ugyanis már láttam a filmet. Valószínűleg e miatt nem izgatott annyira, hogy mi fog benne történni, de mindenképpen el akartam olvasni. Már az eleje döcögősen indult, voltak benne kicsit unalmasabb részek. A filmben nálam egy plusz pont, hogy ezek ki lettek hagyva. Maga az időutazás jól ki lett találva és remekül fel lett építve a történet is. Tetszett, hogy ahogyan haladunk a történetben és az idősíkokban úgy ismerjük meg a szereplőket. Nem időrendi sorrendben követték egymást az események, ez érdekessé és izgalmassá tette az összhatást. Jó ötlet volt szerintem az is, hogy a könyv első felében Henrynél, míg a másodikban Clarenél van a labda. Tehát az elején Henry van képben az eseményekkel, de ahogyan haladunk és Clare utoléri a jövőt, megismeri az ő idejében élő Henry-t, úgy ő veszi át az irányítást. Ugyanis ő az aki tudja, hogy mi fog történni és mi történt meg, mert ebben az időben Henry még nem ismeri a lányt. Nem tudom, hogy ez így most mennyire érthető, de ha elolvasod a könyvet, akkor biztosan minden sokkal világosabb lesz. :)
A szerelmi háromszög nekem nem jött be. Nem szeretem, amikor ezzel a tipikus elemmel próbálják felpörgetni a romantikus szálakat. A filmet láttam előbb és e szerint, Gomezt pozitív szereplőként ismertem meg. Nem úgy lett beállítva, mintha ő is szerelmes lenne Clarebe. Csalódás volt, hogy a könyvből nem ezt szűrtem le. A filmben nekem úgy jött le, hogy Henry meg Gomez haverok. Hát a könyv szerint én nem így gondolom. Ugyanis Gomez folyamatosan próbálja lenyúlni Claret Henry kezéről. Holott, neki felesége és gyerekei vannak!!! Az sem jött be, hogy Clarenek Gomezzel is volt/lesz viszonya, még akkor is, ha csak egy röpke pillanatra. Kössz de nem! Ezt én kihagytam volna.
Tetszett viszont az a rész, amikor Henry és Clare összeházasodnak. Az utána következő fejezetekben leírja az író, hogy ki mit gondol a házas életről. Ez a rész nagyon jól és humorosan lett megírva. Sokat nevettem rajta. :) Természetes, hogy a fiatalok szeretnének babát. Megrázott az a rész, amikor ez sehogy sem akar összejönni. Az is szörnyű, ha valaki az egyik gyermekét veszti el, nemhogy folyamatosan... De természetesen végül összejön, és egy csodálatos kislányt sikerül összehozniuk. Nagyon bírtam a kiscsajt. Aranyos és okos.
Henry és Clare is átéli a csodát és a veszteséget is. A könyv végével nem voltam kibékülve. Oké, hogy még fog benne szerepleni Henry, ugyanis ott van a múltban a jelenben és a jövőben is. De az nem lehet, hogy meghal!? Mindenképpen pozitív végkimenetelre számítottam, de csak félig meddig kaptam meg.
Összességben jó volt, akadtak részek ugyan amik nem jöttek be, de nálam megkapja a 4.5 pontot. Lehet, hogy inkább negatív mint pozitív szemszögből mutattam be a történetet, de ettől még egy nagyon érdekes és egyedi könyv. Amilyen nehezen indult olyan jó lett a közepén, a vége mindenképpen meglepetés volt, még akkor is, ha hideg zuhanyként ért.
"… és ebben a pillanatban jobban szeretem az életnél."
(Cselekményleírást tartalmaz!)
Sajnos sokáig tartott az elolvasása, ugyanis már láttam a filmet. Valószínűleg e miatt nem izgatott annyira, hogy mi fog benne történni, de mindenképpen el akartam olvasni. Már az eleje döcögősen indult, voltak benne kicsit unalmasabb részek. A filmben nálam egy plusz pont, hogy ezek ki lettek hagyva. Maga az időutazás jól ki lett találva és remekül fel lett építve a történet is. Tetszett, hogy ahogyan haladunk a történetben és az idősíkokban úgy ismerjük meg a szereplőket. Nem időrendi sorrendben követték egymást az események, ez érdekessé és izgalmassá tette az összhatást. Jó ötlet volt szerintem az is, hogy a könyv első felében Henrynél, míg a másodikban Clarenél van a labda. Tehát az elején Henry van képben az eseményekkel, de ahogyan haladunk és Clare utoléri a jövőt, megismeri az ő idejében élő Henry-t, úgy ő veszi át az irányítást. Ugyanis ő az aki tudja, hogy mi fog történni és mi történt meg, mert ebben az időben Henry még nem ismeri a lányt. Nem tudom, hogy ez így most mennyire érthető, de ha elolvasod a könyvet, akkor biztosan minden sokkal világosabb lesz. :)
A szerelmi háromszög nekem nem jött be. Nem szeretem, amikor ezzel a tipikus elemmel próbálják felpörgetni a romantikus szálakat. A filmet láttam előbb és e szerint, Gomezt pozitív szereplőként ismertem meg. Nem úgy lett beállítva, mintha ő is szerelmes lenne Clarebe. Csalódás volt, hogy a könyvből nem ezt szűrtem le. A filmben nekem úgy jött le, hogy Henry meg Gomez haverok. Hát a könyv szerint én nem így gondolom. Ugyanis Gomez folyamatosan próbálja lenyúlni Claret Henry kezéről. Holott, neki felesége és gyerekei vannak!!! Az sem jött be, hogy Clarenek Gomezzel is volt/lesz viszonya, még akkor is, ha csak egy röpke pillanatra. Kössz de nem! Ezt én kihagytam volna.
Tetszett viszont az a rész, amikor Henry és Clare összeházasodnak. Az utána következő fejezetekben leírja az író, hogy ki mit gondol a házas életről. Ez a rész nagyon jól és humorosan lett megírva. Sokat nevettem rajta. :) Természetes, hogy a fiatalok szeretnének babát. Megrázott az a rész, amikor ez sehogy sem akar összejönni. Az is szörnyű, ha valaki az egyik gyermekét veszti el, nemhogy folyamatosan... De természetesen végül összejön, és egy csodálatos kislányt sikerül összehozniuk. Nagyon bírtam a kiscsajt. Aranyos és okos.
Henry és Clare is átéli a csodát és a veszteséget is. A könyv végével nem voltam kibékülve. Oké, hogy még fog benne szerepleni Henry, ugyanis ott van a múltban a jelenben és a jövőben is. De az nem lehet, hogy meghal!? Mindenképpen pozitív végkimenetelre számítottam, de csak félig meddig kaptam meg.
Összességben jó volt, akadtak részek ugyan amik nem jöttek be, de nálam megkapja a 4.5 pontot. Lehet, hogy inkább negatív mint pozitív szemszögből mutattam be a történetet, de ettől még egy nagyon érdekes és egyedi könyv. Amilyen nehezen indult olyan jó lett a közepén, a vége mindenképpen meglepetés volt, még akkor is, ha hideg zuhanyként ért.
"… és ebben a pillanatban jobban szeretem az életnél."
